Különleges helyszínen, a 22-es folyamkilométernél jártunk, a Kis-Duna egyik szigetén, az Angyaliszigeten, ahova már az átjutás sem volt egyszerű. A sziget őrzi még a régmúlt idők vadromantikáját, miközben tagadhatatlan az, hogy az elmúlt évtizedekben már elindult az intenzív beépítés korszaka is. 2020-ban helyi civilek megalakították az Angyali-szigeti Civilek Egyesületet, velük beszélgettünk.
A szigeten 25-30 ember él életvitelszerűen. Az anno kiparcellázott, egykori királynői birtokon 500 telket alakítottak ki. Míg nyáron nyaralókkal telik meg a különleges, csak hajóval megközelíthető sziget, télen alig néhányan lakják azt. Nem véletlenül – az infrastruktúrán még van mit fejleszteni, ám vélhetően annak hiánya okozza azt, hogy megmaradt olyannak, amilyen.
2020-ban jött létre az Angyalisziget egyesület, részben a covid alatti szemétszállítás megoldásának érdekében. A kissé nápolyi helyzet hozta azt, hogy az emberek összefogtak, és közösen próbáltak fellépni a cél érdekében. A szemétszállítás megoldása után a parkolás jelentette nehézségeken kezdtek dolgozni, aztán jött a többi megoldandó feladat. „Az ember-ember kapcsolat az alapja annak, hogy közösséget lehessen teremteni”- vallják, és igyekeznek ez alapján eljárni. Hisz az egymásra utaltság hozta helyzetben együtt kell működni, bár viták mindig vannak. Ilyen lett egy projekt is, amiről mindenki azt gondolta, ez ellen aztán senkinek nem lesz ellenvetése, jelesül a helyi „utcák” elnevezése. A jó ötletnek tűnő elgondolás a helyi Facebook csoportban eredményezett komment cunamit.
A beszélgetés egy pontján szóba került az, hogy hogyan lehetne fejleszteni az infrastruktúrát, és milyen szerep jut ebben a csapatnak. Szóba kerültek a Kutyapártos kampánypénzek is, egy vízibuszmegálló közös megépítése, napelemes világítással, új funkciók hozzáadásával. A megálló ma már könyvcserélő helyként és fotókiállítási helyszínként funkcionál, de a felesleges dolgok bolhapiaca is ide került. És ha már sziget autó nélkül, akkor nem lehet kihagyni a Déli Áramlatot és az Északi Szelet, amik nélkül ma már nehézkes lenne az élet.
Beszélgettünk arról is, hogy hogyan talált saját ötletet az egyesület, hogy ne sodródjon az árral, és a meglévő problémákat oldja meg, hanem megkeresse azt, min kell dolgozni közösen.
Megint refutáltunk egyet, vagyis lerántottuk a leplet arról, vajon valós-e Churchill híres mondása, amely szerint azt mondta: „Én csak abban a statisztikában hiszek, amit magam hamisítottam.” – hogy vajon mondott-e ilyet vagy sem, az kiderül az adásunkból.
Nem maradt el podcast ajánlónk sem, ahol vendégeink is hozzátették kedvenceiket az általunk felfedezett dolgokhoz.
Bezárnák, azaz újranyitnák a csobánkai dolomitbányát. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó, Natura 2000-es természetvédelmi területen található, húsz éve bezárt bánya ismételt megnyitása majd pedig sittel történő feltöltése ellen mind a helyi lakosok, mind az önkormányzat tiltakozik.
Mikor a csobánkai lakosok megértették, hogy az eljárás során van egy olyan dátum, amiről nem maradhatnak le, „Dolomit Operatív Törzsi Gyűlést" alapítottak.
Magyar Péter felemelkedéséről és... "lőtávolba" kerüléséről, valamint fanatizmusról, populizmusról és hitelességről beszélgettünk. No meg Óbudáról, Budapestről és az AVDH-ról. Ami megszűnik.
Egyre többen költöznek ki az agglomerációba, melynek egyik izgalmas pontja a Szentendrei-sziget, ahol négy falu van. Helyi adásunkban Pócsmegyert néztük meg, ahol 22 év után távozik a polgármester. Mwajas Krisztával és dr. Szilvágyi Gáborral beszélgettünk, akik jelenleg is képviselők, arról, hogy milyen tervekkel vágnak bele az irányításba, mik a legnagyobb problémák, hogyan lehetne több pénzt szerezni, és egyáltalán - merre tovább.
Lombos Petrával, a IX. kerületi FESZGYI Áldozatsegítő Tanácsadó Központjának munkatársával beszélgetünk a ferencvárosi mintaprojektről, kapcsolati erőszakról, bántalmazásról, áldozatsegítésről, hálózatosodásról és társadalmi felelősségről. Néha olyan nehéz leírni, hogy: fontos adás.
