Az éghajlatváltozás mindenkit érint, akár akarja, akár nem. A 6. IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change – Éghajlatváltozási Kormányközi Testület ) jelentés tavasszal jelent meg, de nagy port nem vert fel, annak ellenére, hogy tudósok nyilatkozataihoz képest erős állítások fogalmazódnak meg benne. Erről beszélgettünk  Perger Andrással, aki a Greenpeace klíma- és energiakampány-felelősével, aki nem fukarkodott a sokkoló állításokkal. 

Mekkora a baj? – Tettük fel a kérdést. Nagy. – válaszolta lakonikusan Perger, aki instant időjárásjelentőként fejtette ki, hogyan változott meg a világ -és  Európa időjárása, és mi fog történni, ha másfél fokkal emelkedik meg az átlaghőmérséklet, és mi lesz velünk, ha két fokkal nőne. Az biztos, hogy ebben az esetben a koralloknak vége lenne, amely nem csak a búvárokat érintené, hanem minden más tengeri élőlényre is hatással lenne.

2018-ban jelentek meg azok a szalagcímek, melyek 2030-ra nem sikerül jócskán csökkenteni a kibocsájtásokat, akkor nagy gáz lesz – pedig nem pontosan erről van szó a jelentésekben, de nem lehet elkendőzni, hogy nagy a baj.  „Legkésőbb 2050-re nullára kéne csökkenteni a kibocsájtásainkat, ha el akarjuk kerülni a klímaválság igazán katasztrófális hatásait.”  – vázolta Perger a finoman szólva sem optimista verziót, amely 3-3,5 milliárd emberre lesz mindent megváltoztató hatással. Szó esett a gleccserekről, az élelmiszertermelés megváltozásáról, a csapadék egyenletlen elosztásáról, a jégsapkák elolvadásáról – amely bár távoli problémának tűnik Magyarországról nézve, finoman szólva is erőteljesen befolyásolja az életünket.

Beszéltünk az egyre fenyegetőbb klímamigrációról és szúnyogáradatról, és nem elviccelve a dolgot, a tengerszint emelkedésről, amely élhetetlenné tenné az életet több ázsiai országban.

A klímaváltozás tagadók is szóba kerültek, na meg a jégkorszakok, de a legfontosabb sem maradt ki: A föld melegedéséért az ember a felelős. „A föld ugyan képes regenerálni magát, de ha összeomlik az élővilág, ami biztosítja számunkra az életfeltételeket, az számunkra bár biztató lesz, de az emberiség nem fogja megélni.” – foglalta össze András a dolgot.

„Mit tudok én tenni személy szerint?” – tettük fel a 100 forintos kérdést. Az OECD országokban 2030-ig meg kéne szüntetni a szén használatát, 2050-re pedig világszerte ignorálni kéne. „Egy hajóban evezünk, éljünk bármerre is, ezért kell egyéni szinten is felelősséget vállalni dolgokért, de rendszerszintű változásokat ezzel nem lehet létrehozni.” -derült ki.

A műsorban elhangzott még, hogy búcsút kéne inteni a szénnek, gáznak, olajnak – és, hogy már rég elkéstünk ezzel a feladattal, 30 évvel ezelőtt kellett volna először lépni az ügyben.  Az OECD országok ugyan képesek lesznek teljesíteni tán a kvótát, de csak azért mert az ipari tevékenységek zömét kiszervezték Ázsiába, amelyet ezzel egyben kiszolgáltatott helyzetbe is hoznak. A széntől megszabadulni nem lesz könnyű, ráadásul a klímavédelmi szempontok mellett a politikusok a gazdaságot érintő kérdéseket előtérbe helyezik.

„Talonba kéne tenni azokat a kifogásokat, amivel eddig a helyzetet elodáztuk” – mutatott rá szakértőnk. Azt is feszegettük, mit tesznek a kormányok a klímacélok eléréséért illetve milyen gazdasági ösztönzőket vetnek be. Az is szóba jött, hogy hogyan fordulhat a szorongás cselekvésbe, és mit tehet az ember személy szerint. A teheneket  mindenesetre nem kell levágni! Viszont abban az egyes kormányoknak kéne lépnie, hogy a lakosoknak ösztönző programokat vezessenek be, mely a fogyasztás megtakarítását hozza magával.  De vajon mi a helyzet a napenergia felhasználásával, hogy bírja a hálózat, és miért lépte meg a kormány tavaly a napelem stopot? Reklamáltunk, hogy a tudósok miért nem ütik az asztalt, vagy ütik csak nem eléggé,  és együtt gondolkodtunk azon, hogy ütnék, de nincs lehetőségük valódi cselekvésre.  Az is szóba került, mitől rángatózik a környezetvédők bajsza, és persze az akkumulátor gyártás sem maradt ki az adásból.

Megint refutáltunk egyet, vagyis lerántottuk a leplet arról, vajon valós-e az a békéscsabai márványtábla, amelyen egy idézet van gróf Széchenyi Istvántól, és nem maradt el a podcast ajánlónk sem.

A teljes adás meghallgatható YouTube-on, Spotifyon, Apple Podcasten, Soundcloudon  és további helyeken.